„Körülbelül 15 évig – írta L. Ron Hubbard 1965-ben egy döntő fontosságú esszéjében – foglalkoztam a MŰVÉSZET-tel mint tárggyal, a filozófia egyéb ágai mellett.” Ezt kétféle okból tette. Elsősorban, amint magyarázta, „az emberi törekvések közül a művészet az, aminek a törvényeit legkevésbé fektették le, és amit a leginkább félreértenek”. Még maga a meghatározása is – jegyezte meg – heves viták tárgya volt. Így tisztán elméleti szinten meg akarta vizsgálni ezt a tárgyat annak legátfogóbb és leglényegibb szempontjaiból, ezáltal olyan kérdéseket megoldva, amelyeken a filozófusok és kritikusok már régóta rágódnak – beleértve mind közül a legalapvetőbb kérdést: „Mi a művészet?”

De L. Ron Hubbard művészet iránti érdeklődésének volt még egy oka: a téma nagyon közel állt a szívéhez. „Saját álmaimat szavakban, festményen és zenében ragadni meg, majd élőben látni őket – írta vagy harminc évvel korábban –, ez jelenti a legmagasabb fokú izgalmat.” Összességükben a művészekről szólva, megállapította, hogy csak ők képesek előirányozni a jövőnket. Kétségtelen tehát, hogy „a MŰVÉSZET oly hatalmas témakörét” (ő így fejezte ki ezt) nem vette félvállról; és valószínűleg lehetetlen L. Ron Hubbard életét teljesnek tekinteni művészeti eredményeinek figyelembevétele nélkül.